-1
archive,tag,tag-vezeto-hir,tag-75,stockholm-core-1.1,select-theme-ver-5.1.8,ajax_fade,page_not_loaded,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive

Somfai Anna – NAPLEMENTE

Talán a fény tette, nem tudom, a mindent elárasztó vörös ragyogás. Ahogyan a nap alábukott, nemcsak a látási viszonyok változtak meg, inkább az érzékelés, a vörös fényben gyalogló sziluetteken tisztán kirajzolódott a hátizsákok púpja a vállakon, a kézben cipelt sporttáskák, a kidudorodó hordozókendők. Egy férfi

Ács József – LÁTOGATÓK

vasárnap délben vendégünk érkezett szülőanyánk ómódi fehér ruhában beállított és ágyunkba feküdt elnehezült térdekkel jöttek számosan testvérei zörögtek aztán leültek nekünk elállt a szavunk rokonok érkeztek hosszú sorban fekete ruhában mindent megettek ebéd után rágyújtottak vágni lehetett a füstöt hátradőltek a fotelben szivaroztak és maradtak tudván hogy türelmesen végighallgatjuk őket bejönnek az ablakon és szóval tartanak benéznek mindenhová ágy alá a szekrény mögé a résbe súlyos cókmókjukat

Szabó Attila – EGY KIHALÁSRA ÍTÉLT FAJ

Kihűlő csontokról, mosdatlan öregekről kellene beszélni, az infúzióvégekre tapadt ujjlenyomatokról, vagy arról, ahogy kapára támaszkodva megállt egy pillanatra nagyapám, mielőtt összeesett a krumplibokrok között. Levetkőztetni egy öreg, halott testet, akár egy gyereket az esti fürdetésnél, és odabújni mellé utoljára, könnyek nélkül. Emlékekbe kapaszkodni, meghámozni, apróra vagdalni módszeres figyelemmel, miként a cefrének szánt szilvát a hordóba, azt