-1
archive,tag,tag-portre,tag-76,stockholm-core-1.1,select-theme-ver-5.1.8,ajax_fade,page_not_loaded,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive

Taizs Gergő – HOLNAP VOLT

ma azon igyekeztem hogy még ne emlékezzem a holnapra játék nélküli megfejtésre előrehozott választásra hogy elfeledjem a megtörténtté válás eljövendő perceit centiméterről centiméterre közelebb az ismert bekövetkezéshez az orrlyukak tágabb értelemben sem szívhatnak be ismerősebb levegőt hát ezt akartam elkerülni ott ültünk mi hárman te én és a holnap a nagyszobában mindhiába

Szabó Attila – EGY KIHALÁSRA ÍTÉLT FAJ

Kihűlő csontokról, mosdatlan öregekről kellene beszélni, az infúzióvégekre tapadt ujjlenyomatokról, vagy arról, ahogy kapára támaszkodva megállt egy pillanatra nagyapám, mielőtt összeesett a krumplibokrok között. Levetkőztetni egy öreg, halott testet, akár egy gyereket az esti fürdetésnél, és odabújni mellé utoljára, könnyek nélkül. Emlékekbe kapaszkodni, meghámozni, apróra vagdalni módszeres figyelemmel, miként a cefrének szánt szilvát a hordóba, azt

Ács József – A CÉKLALEVES VISSZANÉZ

látja megáll bennem a kanál figyeli vergődésemet az ütéseket most visszaadja az asztal hófehér téglalapja mint nyár közepén téli pusztaság nem könyvek pecsétes lapjai a tested tanít meg lemondani rád zárul – hogy nyugodtan alhass – mint műtét után összevarrt has néznek a ráncok a falrepedések hallgat a függöny fényes négyszöge láthatatlan csomagot bontok spárgája vércsík ujjamon anyám büszke