-1
archive,tag,tag-4-sorozat,tag-79,stockholm-core-1.1,select-theme-ver-5.1.8,ajax_fade,page_not_loaded,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive

Makó Ágnes – ÚJRAHASZNOS

Nem haltam ám meg, csak pihenek kicsit. Hajnal óta gyűjtök, előbb egy törött tányér széle megvágta a lábamat. A folyó állítólag meghalt, de nekem tetszik, hogy tele van színes műanyaggal. Ebből élünk. Itt egyedül vagyok, és kedvem szerint mesélhetem a történetüket. A palackok a legfontosabbak.

Vörös István – TÉRDIG VÍZBEN

Gyönyörű nő gépfegyverrel a kezében, leginkább avarhalomnak öltözve a megvédendő természet nevében arcára árnyéksávot festett szépen, hogy a vadállományt őrizze. Gyönyörű nő gépfegyverrel a kezében, föllép a vadak érdekében, egy egész erdő az ő inge. A megvédendő természet nevében eggyé válik vele egészen, mint Földanya jön erre. Gyönyörű nő gépfegyverrel a kezében, a jövő felől épp középen, rászolgált

Taizs Gergő – SOSEM VOLT SEHOGY

„a dallamod, Joanna Brouk, örömteli, s egyszerre bús”   lelkemre vettem, mélyen beszívtam a porladó várost, sóder ülepedett tüdőmre, süllyedése halálos lepukkant térkövek hazudták a változás lózungját, fent poliészter jelszavaink valának zászlórúdján „mindig lesz valahogy” – üzente a folyami PET palack, „tititi-tátátá-tititi” – dalolták a madarak kócos-szikár dallamát dobolta bennem a kényelem, mikroműanyag jövő, atomjaira

Ács József – ALKONYATTÓL HAJNALIG

hiába indul minden reggel a kiragasztott fényképekkel képtelenség ott tartani őket falhoz szögezni a távollevőket ha az este lomha teste érkezik minden ház és utca megtelik a nagyapák az unokatestvérek az eltűnt sógorok fivérek jönnek a fiatalok sorban jönnek a főtéren a boltban árnyékuk ha nézed odébb rebben feltűnnek rég bezárt üzletekben ha ketten vannak fojtott hangon beszélgetnek

Ács József – BETÉTDAL

fantomtagjaink nélkül nyüzsgünk jó ideje már álom csupán a tél és szóbeszéd csupán a nyár a jövő most forr és buzog itt van mind aki életképes vizünk kellően langyos és kiszámíthatóan édes közismert tétel tudja a nép két végtag untig elég sőt így jobban járunk hírlik sosem volt lábunk   Természet | 1. díj, egyedi Máté Bence, Magyarország Lábuktól megfosztott békák igyekeznek

Ács József – A CÉKLALEVES VISSZANÉZ

látja megáll bennem a kanál figyeli vergődésemet az ütéseket most visszaadja az asztal hófehér téglalapja mint nyár közepén téli pusztaság nem könyvek pecsétes lapjai a tested tanít meg lemondani rád zárul – hogy nyugodtan alhass – mint műtét után összevarrt has néznek a ráncok a falrepedések hallgat a függöny fényes négyszöge láthatatlan csomagot bontok spárgája vércsík ujjamon anyám büszke