-1
archive,tag,tag-2-sorozat,tag-71,stockholm-core-1.2.2,select-theme-ver-5.3,ajax_fade,page_not_loaded,wpb-js-composer js-comp-ver-6.4.0,vc_responsive

Z. Karvalics László – A GERILLANŐ MÁR DÉLELŐTT IS FESS

Bolondítsuk meg kicsit Horváth Jenő és Halász Rudolf régi, újabban a Budapest Bár által is feldolgozott slágerének szövegét: nemcsak a gyönyörű pesti nő szállt az égből a Földre (akiről tudjuk, hogy „este fess”, s két cekkercipelés között nejlonharisnyában flörtöl kacéran, kifestett szájjal), hanem a gyönyörű párizsi

Somfai Anna – NAPLEMENTE

Talán a fény tette, nem tudom, a mindent elárasztó vörös ragyogás. Ahogyan a nap alábukott, nemcsak a látási viszonyok változtak meg, inkább az érzékelés, a vörös fényben gyalogló sziluetteken tisztán kirajzolódott a hátizsákok púpja a vállakon, a kézben cipelt sporttáskák, a kidudorodó hordozókendők. Egy férfi

Novák Gábor – LÉNYEGÉBEN HALOTT

Ujjaim begyéről lefoszlik a hús, körmöm alól kiserken a vér, annyiszor próbáltam már átszakítani a valóság szürke szövetét – a vasúti híd rozsdálló acéltraverzeit nézem, ha el tudnám hajlítani, talán átdöfnék az eget, én pedig benézhetnék a kulisszák mögé, és megtalálnám a magam igazát. Hajnalodik –

Mészáros Blanka – BÉKEKÖTÉS

A sár mindent beborított. Vöröses volt és sűrű. Megállíthatatlanul hömpölygött, ellepte a sátrakat, az egész tábort, valahonnan a hegyekből jött, a jól ismert hegyekből. A saját kapálózására ébredt, nem álmodott korábban ilyesmit. Ritkán álmodott azelőtt. Most tisztán látta magát minden éjszaka, úgy, ahogy az ággyal szemben

Taizs Gergő – HOLNAP VOLT

ma azon igyekeztem hogy még ne emlékezzem a holnapra játék nélküli megfejtésre előrehozott választásra hogy elfeledjem a megtörténtté válás eljövendő perceit centiméterről centiméterre közelebb az ismert bekövetkezéshez az orrlyukak tágabb értelemben sem szívhatnak be ismerősebb levegőt hát ezt akartam elkerülni ott ültünk mi hárman te én és a holnap a nagyszobában mindhiába

Ács József – LÁTOGATÓK

vasárnap délben vendégünk érkezett szülőanyánk ómódi fehér ruhában beállított és ágyunkba feküdt elnehezült térdekkel jöttek számosan testvérei zörögtek aztán leültek nekünk elállt a szavunk rokonok érkeztek hosszú sorban fekete ruhában mindent megettek ebéd után rágyújtottak vágni lehetett a füstöt hátradőltek a fotelben szivaroztak és maradtak tudván hogy türelmesen végighallgatjuk őket bejönnek az ablakon és szóval tartanak benéznek mindenhová ágy alá a szekrény mögé a résbe súlyos cókmókjukat