-1
archive,category,category-wpp2018,category-36,stockholm-core-1.1,select-theme-ver-5.1.8,ajax_fade,page_not_loaded,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive

Szabó Attila – TÁMASZPONT

Már csak úgy ölellek, mint zakó a próbababát. Formát adsz, kitöltöd az űrt, a statikussá váló lélegzetet. Halott ölelés, mondhatnám így is, becézhetnélek a hiány apoteózisaként, akár egy levegőből kimetszett szabásmintát. Cérna nélkül a varrótű kattogása. Úgy gondolok rád, ahogy dzsungel közepén feszül a bunkerben megbújó gerillaharcos mutatóujjában a kitartó fegyelem, az utolsó parancs kétely nélküli elfogadása,

Victor András – ORRSZARV

2018 márciusában szomorú újsághír lett, hogy elpusztult Sudan, az utolsó hím északi szélesszájú orrszarvú. Már csak két nőstény él, azok is idősek, így hát gyakorlatilag kipusztultnak tekintendő ez a közép-afrikai állatfajta. Nem a szélesszájú orrszarvú mint faj pusztult ki, „csak” annak egyik alfaja. Sovány vigasz,

Péter János – MAYA

Nem volt kedvem az előadások után ottmaradni az állófogadáson. Hidegen hagyott a szokásos forgatókönyv: jópofizás, ismerkedés, kapcsolatépítés, szeszelés – ez utóbbit azért elkezdtem, és folytatni is volt kedvem, de nem a konferenciás tömegben. Visszaindultam a szállodába, talán egy kis szaunázás jót tesz, valami töménnyel még

Somfai Anna – FÖLDCSUSZAMLÁS

Azon az éjszakán döntöttük el, hogy nem maradunk tovább. Megint razziáztak, hallottuk a kiáltásokat, majd a tűzropogást. A szomszéd bezörgetett, a nemzetiek felgyújtották a vegyesboltot, mondta. Batyuba kötöttem néhány ruhát, pelenkát, magamra tekertem a hordozókendőt. Hajnalban indultunk, amikor már csak füst és pernye szállt a

Z. Karvalics László – MICHELANGELO, RAFFAELLO, LEONARDO

E tudományos-fantasztikus könyvek borítójára kívánkozó képet látva végre nem a szorítást érezzük a gyomrunkban, mint a tenger felé totyogó, frissen kikelt, még puha páncélos csöppségek láttán, akikre vérszomjas sirályok, rákok, rókák, fókák és cápák leselkednek. Nem egy újabb, halászhálóba gabalyodott, orrára szorult műanyagpalacktól szabadulni képtelen,

Novák Gábor – DONKIHÓTE ÉS A CSIRKEGYÁR

A mélyből bukkant elő, a szociális háló legalsó csomói közül, ahol milliónyi létforma alig-vegetál nyomorba és céltalanságba merevedve, maga mögött hagyta a félhomályos szürkezónát, a pszichiátria várótermeinek ólmos magányát, a savanyú szagú italméréseket, málladozó falú bérkaszárnyákat, és hogy létezésének értelmet adjon, akár egy szélütött kóbor

Kapitány Máté – FÜSTBEN

A falon mindössze két kép. Az istenért, annyi mindenről lehet képet kitenni, ő mégis úgy döntött, pont ez a két szerencsétlen ábra kap itt helyet. Nem volt kakasimádó vagy aberrált, nem erről volt szó. Egyszerűen csak tudta, hogy az emberek képeket tesznek ki a falra.

Lipták Ildikó – REMÉNYVESZTETTSÉG SZINDRÓMA

Én öt-, a húgom hároméves volt, amikor anya kórházba került. Ibadeta szopott még, éjjel-nappal visított, a világon semmivel nem lehetett megnyugtatni. A feje kivörösödött, de néhány foltban, tán az izmok csomópontjaiban, fehéren világított, mint egy mécses. Akkoriban hallottam először azt a szót, hogy hullafolt, és

Mészáros Blanka – NAGYMOSÁS

Kapitánynak csúfolták, mert már matrózkorában arról beszélt, hogy egyszer majd hajóskapitány lesz. Senki sem hitt neki – lusta volt, álmodozó, önfejű. Akkor váltak el anyámmal, mikor végül mégis kapitány lett; aztán csak a munkájának élt, és annak, hogy elszórja, többnyire haszontalanul, minden pénzét. Rengeteg helyen élt

Inczédy Tamás – MÉLY LÉLEGZET

Amikor ötéves húgom megkérdi, én is félek-e, gondolkodás nélkül hazudom, hogy nem. Aztán hogy igazság is legyen válaszomban, azzal egészítem ki, hogy tudok úszni. Apa is tud, kérdezi a húgom, de úgy teszek, mintha nem hallanám, és ő nem kérdezi újra, nem kell azt válaszolnom,